túlléptem a

kőtábla-lépcsőkön már

– – – – völgyeidből jöttem fel

– – – – – – – – – – – –

számon még kalásztengered

zúgása – – – kezemen kezed

– – – mögöttünk gyöngyhegyek

a ködbe vesző korallzátonyok

között – – – – lábunkat

kék harangmoraj mossa

– – – – – – a hegy lábainál

a felrobbant homokóra

jégcserepein sarjadt iszap

kérgét nevenincs virág

feje töri át – – – – – – –

arcod gyopárral viselős

anyagisága előtt állok

– – – – – langy-fehér fény

zuhog a pórusokon át

s szavaim

vakultan hullnak

eléd