a bükkfa felkapaszkodott

a sziklára és lekiáltott

a völgybe – – – –

az erdő én vagyok – – – –

– – – – – – – – – –

társai szó nélkül

felhúzták a gyökereiket

átkeltek a folyón és

letelepedtek a szélárnyékban

– – – – – – – – – – –

egy éjszaka hóvihar tépte le

a szirtről a magányos bükkfát

– – – – – – – – – – –

a többiek sosem költöztek

vissza az elátkozott helyre – –

a folyó irányában vándoroltak

a csemeték is s a havas csúcsra

senki sem tekintett vissza – –

ahol a jég alól néha

kivicsorította sós agyarait

a szikla – – – – – –