az alma ott hintázott

az ablak előtt az

őszi verőfényben – – –

be-beleskelődött

– – – kellette bájait

aztán meglóbálta magát

s jó messze elrugaszkodott

a fától – – – – – – –

gurult-gurult mígnem csak

teljesen icipici pontocskának

látta már a fát – – – –

onnan még ment egy hajításnyit

a legközelebbi almafáig – – –

megállt alatta s kuncogott