Az Európai Idő honlapja
Az Európai Idő honlapja
Az Európai Idő honlapja

 


Csíki Sándor:

A székelyeket lelövik ugye?

Hatalma teljes lélektani eszköztárával lövet bennünket a román uralom. Igaz célokért küzdő, jóhiszemű magyar emberek életét fenyegetve. Akiknek egyetlenegy bűnük az, hogy soha nem tudnak beletörődni abba, hogy folyamatosan sárba tiporják jogainkat itt - Erdélyországban - szülőföldünkön.
Néhány nappal ezelőtt egy késő délutánon Tordán a városi tanács üléséről hazatérő Kiss László, 35 éves unitárius lelkész váratlanul elhunyt otthonában. Miután padlót törölt vele egy nagyromániás, mániákus magyarfaló.
Aki minősíthetetlen módon kitámadta az érzékeny lelkületű, intelligens lelkipásztort, amiért amaz egy magyar iskola visszaállítását kérte a város vezetőségétől. Abban a városban, amely számtalan erdélyi országgyűlés helyszíne volt.
Ahol a világon először mondták ki a vallási és a lelkiismereti szabadságot. Törvénybe foglalva azt, hogy senki se üldöztessék meggyőződése miatt. Ebben a történelmileg szent fellegvárban lövetett pszichikai fegyverével a megszálló román betolakodás.
A székelyeket is lelövik ugye?
Lélektani gépfegyvereik gyilkoló hatását már zsenge diákkoromban megtapasztaltam. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum sportolójaként kerültem e távcsöves puska célkeresztjébe. Éppen a testvéri Lengyelországba készülődtem egy diák-futóversenyre híres iskolám kicsi, de annál lelkesebb könnyű-atlétika csapatával.
Egyik reggel - talán a második tanóráról - kihívott osztályfőnököm, majd otthagyott az ódon skóla folyosójának egyik sötétebb sarkában egy bőrkabátos, marcona alakkal. Az illető gyorsan bemutatkozott, és jól rámijesztett.
Azt mondta, tudjam meg, hogy csak akkor láthatom Lengyelországot, hogyha azt ő is akarja. S most menjek el nyugodtan a versenyre, de hazatérve hívjam fel őt telefonon, s számoljak be minden gyanús dologról, ami kinn történik.
A szekus telefonszámától gyorsan megszabadultam, de a lelki nyomástól évekig nem bírtam megmenekülni. Ijedten összerezzent félénk kisgyermek-szívem valahányszor a hírhedt Borsos Tamás utcai besúgófészek mellett kellett elmennem.
A székelyeket is lelövik ugye?
Másodszor egy vadbarom milicista lőtt belém. A Szatmár megyei Mezőteremiben. Az ő lelki nagylövege talán még jobban megsebesítette süldő házasember-létemet. Ez a szintúgy ártatlanul kapott golyó a nyolcvanas évek végén fúródott belé a lelkembe.
Fiatal végzős tanárként Moldvába, Suceava megyébe hajított a romániai kommunista hatalom. De mivel ott semmiképpen sem akartam gyökeret ereszteni, és el se tudtam intézni, hogy hivatalosan hazakerüljek, három év után otthagytam a tanügyet.
Később - egy év kimaradás után - valahogy a Nagykároly melletti Mezőteremiben juték álláshoz és térék vissza tanult hivatásomba a Kárpátokon innen.
Mivel az állásom és a személyazonosságim is egyaránt odakötött, én is jogosult lettem az akkor fontos, határmelletti kisútlevélre. Hogyha a betolakodás helyi hatalmassága azt meg nem akadályozza. De ő habozás nélkül taposta a sárba, s végezte ki jogaimat.
Lehetőséget adva olyan román "testvéreknek" a kiutazásra, akik alig pár évvel azelőtt jöttek be a Kárpátok bércein át a messzi Moldvából. Akiknek se rokonaik, se barátaik nem éltek Magyarországon. Ők utaztak, engem székelységemben tovább sértegettek.
A székelyeket is lelövik ugye?
A legfájóbb lélekölő löveget mégse román szekusoktól, milicistáktól, pártaktivistáktól és hozzájuk hasonló fizetett bérgyilkosoktól kaptam eddigi, lövetett életemben. Saját vérem szegezte nekem mérgezett nyílvesszejét egy nemrég lezajlott tanácsülésen.
Az RMDSZ kisebbségi "érdekvédelmi" szövetség helyi szervezetének egyik alelnöke vett célba hirtelen. A meglepetéstől szinte lefordultam tanácsosi helyemről. Mert erre a fenyegetésre legsötétebb álmaimban sem számítottam, nem is számíthattam.
"Egyetlen legitim" szövetségünk városi tanácsosa egy színtiszta magyar testületben egy székelyföldi kisvárosban vont felelősségre, hogy miért készülődök diákjaimmal március 15-ét ünnepelni Székelyudvarhelyre. A Székely Nagygyűlésre.
Talán Gyulafehérvárra kellene épp készülődnöm? December elsejét ünnepelni? Vagy koccintani kellene a Kempinszky palotában a román kormányfővel?
Miközben lánctalpas harckocsikat mozgatnak a székely anyavárosban. Pont most és pont ott, ahol a székely szabadságharcosok gyülekezni akarnak.
Hatalma teljes lélektani eszköztárával lövet bennünket a román hatalom.
Néhány nappal ezelőtt egy késő délutánon Tordán a városi tanács üléséről hazatérő Kiss László, 35 éves unitárius lelkész váratlanul elhunyt otthonában. Miután padlót törölt vele egy nagyromániás, mániákus magyarfaló.
Most, hogy megfenyegettek. Most, hogy harckocsik vonultak fel. Most, hogy véreim úgyis feljelentettek... Bizton ott a helyem.
A székelyeket nem lövik le ugye?

 

 


Az Európai Idő honlapja
Az Európai Idő honlapja