Az Európai Idő honlapja
Az Európai Idő honlapja
Az Európai Idő honlapja

 


Olvasói levél a Közös Ülésről
(levél barátaimnak)

Krasznai Zoltán:

A Gyurmány-kormány közös ült

Az aktust a hazai média kormánypárti része "történelmi léptékű", "áttörés" és hasonló jelzőkkel illette. Az ellenzéki sajtó is beérte azzal, hogy médiaeseményként könyvelte el. A lényegről a magyarországi sajtó egy kukkot sem írt. Pedig a magyar miniszterelnök szereplése Bucuresti-ben olyan volt, mint egy vazallus hajlongása hűbérura előtt. Pópafia Tarisnya (Popescu-Tariceanu, román miniszterelnök)1 pedig valóságos hűbérúrként ereszkedhetett le nagy kegyesen a "hazafias, bátor és lendületes" gyurmányhoz. (Így - kis 'gy'-vel.) Ami nem lenne baj, ha ez utóbbi - ha ideiglenesen is - nem a Magyar Köztársaság miniszterelnöke címét viselné. Amit kapott, azt amúgy is (közös-ülés nélkül is!) meg kellett volna, hogy adják a románok, mert az EU-tagság célegyenesében legalábbis nem illik belerondítani az európai normák minimumába, bár azzal, hogy a Bolyai Egyetem restituálása szóba sem kerülhetett, a belerondítás aktusa mégis megtörtént. Arról már nem is beszélek, hogy bátor gyurmányunk szóba sem merte hozni az erdélyi magyar, s ezen belül a székely területi autonómia kérdését. Mit kellett volna tennie egy igazi magyar miniszterelnöknek, ha már az a degenerált ötlete támad, hogy magyar-román közös-(kormány)ülést szorgalmaz ???

Mielőtt e magam által feltett kérdésre válaszolok, meg kell magyaráznom a degenerált minősítést. A minta, ugye, a francia-német megbékélés. Mi volt e két európai kultúrnép között a vita tárgya? A német többségű Elzász-Lotharingia. Mely a történelem többszörös fordulatai után végül - mint tudjuk - Franchonhoz került. Tres bien. Hol itt az analógia??? Sehol. Akkor lenne, ha a (mára már) román többségű Erdély újra Magyarországhoz tartozna. S ha - az elzászi németekhez hasonlóan - az erdélyi román többség elvesztette volna eredeti identitását, s asszimilálódott volna a nagy-magyarországi magyar többséghez. Akkor lenne egy ilyen kezdeményezésnek megbékélés jellegű gesztusértéke. Így csak lefekvés-, megalázkodás-, poszt-elvtársi seggnyalás-"értéke" van.

De tegyük fel, hogy egy valóban magyar érdekeket képviselő, távlatos nemzetépítési koncepcióval rendelkező kormány - az előbbiekben kifejtett, nem elhanyagolható különbség ellenére - mégis úgy dönt, hogy a jelenlegi európai és világhelyzetben lehet stratégiai hozadéka annak, ha kijátssza a két kormány közös ülésének kártyáját. Az ötlet beépíthető egy nemzeti stratégiába, persze ha nem rövid távú médiasikerek hajhászása a cél. Mit kellene (kellett volna) ez esetben egy valódi magyar kormánynak tennie? Pro primo - eldönteni, melyek stratégiai céljaink, mit akarunk elérni. Pro secundo - ennek alapján napirendet javasolni. (Pl.: 1. Az erdélyi magyarság autonómiája, 2. a Székelyföld területi autonómiája, 3. a Bolyai Egyetem visszaszolgáltatása, 4. valamennyi egyházi és nem-egyházi magyar vagyon visszaszolgáltatása, 5. kereskedelmi és pénzügyi koncessziók a magyar t?kének Erdélyben és Moldvában, stb.) Ha ezt a románok nem fogadják el, nincs közös ülés! Akkor nemzetközi sajtóértekezletet kell tartani, arról, hogy a románok képtelenek teljesíteni a legalapvetőbb európai normákat! (Megjegyzem, ennek - e forgatókönyv szerint - meg kellett volna előznie Románia EU-csatlakozásának magyar parlamenti megerősítését!! Ha nincs a magyar igények szerinti megállapodás, nincs ratifikálás sem!) Pro tertio - Ha a románok elfogadják ezt a napirendet, de a tárgyalások alatt kiderül, hogy a jogos magyar igényeket nem hajlandók teljesíteni, akkor fel kell állni a tárgyalóasztaltól, s megint csak nemzetközi sajtótájékoztatón bejelenteni, s utána minden lehetséges diplomáciai és NGO csatornán terjeszteni, hogy Románia alkalmatlan arra, hogy az EU tagja legyen! Bizonyos vagyok benne, hogy fordított helyzetben egy román kormány velünk szemben ezt cselekedte volna. (Aki másként gondolja, álljon elő történelmi érveivel!)

Konklúzió: megint a gyengébb kutya jutott az élvezethez, ahogy ez már magyar-román viszonylatban 1920 óta úzusnak tekinthető. Konkrétabban: A mi hitvány gyász- és álmagyar kormányunk lefeküdt a románoknak, s ez által "EU-konform" színűre pingálta őket, viszont nem kapott cserében semmit, ami lényeges magyar érdekek teljesülésének lenne nevezhető! Pópafia Tarisnya joggal röhög a markába; magáévá tehette a Nagy Magyar gyurmányt! Valahogy közölni kellene vele, hogy, akit megkapott: se nem nagy, se NEM MAGYAR! Csak afféle gyurmány.

Ide kívánkozik még egy népi rigmus (mai gyűjtés, helye: Budapest /Sin City/):

"Legfőbb élvezet Gyurcsánynak:
közösülni a románnyal!"


Üdv, Béke és Hit, hogy lesz Magyar Feltámadás! (REINKARNÁCIÓJA SOK NAGY MAGYAROKNAK. Én már nagyon unom ezt a NIRVÁNÁT!)

Budapest, 2005. október 22-én.

1
Némi magyarázat kívánkozik a névmagyarosítás mellé. Ily módon gondolom honorálni azt a több mint évszázados román igyekezetet, hogy mindennek, aminek magyar neve van - legyen az család- vagy keresztnév, város- vagy falunév, folyónak, pataknak, hegynek, dűlőnek, temetőnek az ősi magyar neve -, román nevet adnak. A viszonosság és a hagyományos magyar mentalitás alapján is - "Kölcsön kenyér visszajár!" - indokolt, hogy mi is hasonlóan járjunk el. Hogy ezek után román kollégáink miként fogják a magyar miniszterelnök nevét románosítani, nem tudom, bár egy megoldás könnyen adódik: Giurceanu.

.

 

 

 

Az Európai Idő honlapja
Az Európai Idő honlapja