ő
Az Európai Idő honlapja
Az Európai Idő honlapja
Az Európai Idő honlapja

 


"Kéri a lelkipásztorokat, hogy legyenek népünk élő lelkiismerete!...”"

— Ravasz László 1956. november 1-i rádiószózata... —

E lap hasábjain akkor is elmondtuk, s – a 2005. szept. 26.-i Fekete Hétfő ismeretében, valamint az RMDSZ-nek autonómiaügyben egyébként is tanúsított sajátkondérra (a meglévő bukaresti és a remélt brüsszeli!) koncentráló nemzetáruló taktikázgatása ismeretében ma néven nevezhetjük a tényt, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőit felelősség terheli abban, hogy a 2004-es választásokkor föltétel nélkül az RMDSZ igájába tanácsolták a híveiket, ahelyett, hogy – az általuk szempontként hangoztatott cél (a romániai magyarság parlamenti képviselete) érdekében – feltételül szabták volna a “Markó&Company”-nak a tárgyalóasztalhoz való ülést az ellenzék és az RMDSZ-nek be nem hódolt romániai magyar civil szervezetek valamint a történelmi egyházak képviselőivel!
Hogy a helyzetfelismerés bölcsességének hiánya mit jelent, álljon itt ellenpéldaként és mai tanulságként, a jelenben gyülekezeteiket lelkipásztoroló lelkészeknek Ravasz László redormátus püspök 1956 november elsején elhangzott rádióbeszéde! Adjon az Isten
megvilágosodást annak, akinek van füle a hallásra, és van szeme a látásra! (A szerkesztő
)

A magyar reformátusok szava

A magyar református egyház csodálattal és hódolattal adózik a nemzeti felkelés hőseinek: diákoknak, munkásoknak, katonáknak, férfiaknak és nőknek, akik erkölcsi felszabadulásunk győzelmét vérük hullásával kivívták.
Anyai fájdalmában siratja el a hősi halottakat: minden magyart, aki életét adta ebben a küzdelemben s vére árán még drágábbá tette mindnyájunk számára a magyar szabadságot. Csókot a sebekre, virágot a sírra! Minden sebre és minden sírra, de közöttük különösen fájót és különösen könnyest annak a két fiatal hittanhallgatónak, két református teológusnak sírjára, aki az Alma Mater kapujától párszáz méternyire hősi halált halt.
A magyar református egyház büszke arra, hogy ez a forradalom tiszta volt és a nemzeti becsület védelme alatt állott. Nincs hőbb imádsága, mint hogy az is maradjon!
Bűnbánattal valljuk meg, hogy az egyház, mint földi intézmény, kényszerűségen felül is engedte magát megkötöztetni a vele halálos ellentétben álló politikai hatalom erőszakától és cselvetéseitől, s emiatt örökkévaló lelki céljainak szolgálatában is kárt vallott. Most éppen azzal foglalkozik, hogy ezeket a kötelékeket lehányja magáról. Kéri a világ összes keresztyén egyházainak, különösen az Egyházak Világtanácsának és a Presbiteri Egyházak Világszövetségének testvéri segítségét talpraállásához és a rendelt életútján továbbhaladásához.
Kéri a lelkipásztorokat, hogy legyenek népünk élő lelkiismerete. Mint az Ige hű sáfárjai, tisztán és bátran tolmácsolják Isten irgalmas üzenetét, vigasztalásul, feddésül és világosságul. Kérjük a presbitereket, mint magyar népünk, s különösen a falu társadalmának demokratikus úton kiválogatott elitjét, hogy a nemzeti egység, a társadalmi igazságosság és a testvéri szeretet szolgálatában példaadóan elöljárjanak. A nemzeti egység mindent átfogó keretében építsék a keresztyén egyházak és hívő lelkek erkölcsi szolidaritását, különös tiszteletben tartván mindenkinek meggyőződését és lelkiismereti szabadságát.
A forradalomnak nemcsak a reakció az ellentéte, hanem az anarchia is. Még gondolni se merjen senki az elmúlt korszakok rendszereinek visszaállítására! A forradalom vívmányainak megőrzése és továbbfejlesztése, hibáinak megigazítása és igazságtalanságainak jóvátétele lehet egyetlen célunk. De ugyanakkor védekeznünk kell az anarchia ellen is. Életfeltétel, létkérdés, hogy mielőbb helyreálljon a rend, a nyugalom. A bűnösök elfogása, elítélése az állami szervek és a független bíróságok feladata és sohasem lehet az egyéni akció tárgya.
Mikor az ostrom után a pincéből feljöttünk, a Kálvin téri templomban az első gyülekezeti istentiszteleten – akkor lőtték a templomot Budáról s a kitört templomablakokon besüvöltött a hóvihar – ez volt a prédikátor alapigéje: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltathatik meg. Valamit vet az ember, azt aratja is.”
Üdv azoknak, akik az igazság és szeretet magvetését végzik!
(Forrás: Reformáció, I. évfolyam, 1. szám, 1956. november 4-10.)

„A magyar református egyház lelki és szervezeti újjáépítésére Országos Intézőbizottság alakult. Az Intézőbizottság mindenekelőtt kifejezte azt a meggyőződését, hogy a magyar református egyház zsinata és egyetemes konventje törvényes elnökének ma is dr. Ravasz László püspököt tartja, aki ezekről a tisztségeiről csak politikai kényszer hatására volt kénytelen lemondani. Az intézőbizottság ugyanígy megállapította, hogy a dunamellékei református egyházkerület törvényesen megválasztott főgondnoka dr. Kardos János, aki annak idején a szavazatok abszolút többségét elnyerte, de akit tisztségének gyakorlásában azon a címen akadályozott meg a politikai hatóság, hogy dr. Ordass Lajos evangélikus püspök védője nem lehet református egyházkerületi főgondnok.
Felkérte Ravasz László püspököt, hogy Kardos János főgondnokkal együtt a magyar református egyház legfelsőbb irányítását vegye át.”
Dr. Pap László püspökhelyettes-főjegyző helyzetismertetése a rádióban 1956. november 1-én este

 

Az Európai Idő honlapja
Az Európai Idő honlapja