Frigyesy Ágnes:

Kolozsvár magyar kincsei

Büntetlenül leverhetők, bezúzhatók a kövek, átírhatók a nevek,
lebonthatók a kerítések, beköltözhetők a kripták a Házsongárdi temetőben

Kolozsvár évszázados sírkertje, a Házsongárd, mint minden ősi temető, nem csak az elmúlás helye, hanem a magyar kultúra Pantheonja is. „Kolozsvárt öt felekezet van, s csak egy közös temető. Ha a vallás a legnagyobb szellem gyümölcse, s a vallásosságnak a türelem a legmagasztosabb hazája, akkor bizonyára sohasem láttam figyelemreméltóbb helyet Kolozsvárnál” – írta Széchenyi István 1821-ben.
– Hová lett ez a hagyományos türelem? – tette fel a kérdést Gergely Istvánné, Tőkés Erzsébet, a tavaly Hungaria Nostra díjjal kitüntetett Házsongárd Alapítvány igazgatója néhány héttel ezelőtti kolozsvári látogatásom alkalmával. – A Műemléktörvény nem védi a sírokat, a sírhelyek megváltása egyre nehezebb. Feliratos fejkövek megdőlve állnak vagy éppen a földön hevernek – meséli az igazgató asszony, miközben sorra járjuk magyar őseink sírhelyeit –, a családi kripták, mauzóleumok fedele tönkrement, az eső, hólé beáztatja őket, lemossa vakolatukat. Egy kripta, síremlék rendbetétele meghaladja egy ma Erdélyben élő család anyagi lehetőségeit.
Ma már Reményik Sándor 1920-ban írt verssora sem igaz: „Itt áll a temető tanúnak / Fejfáin magyar még a szó…” – mutat rá az egyre szaporodó román sírokra Gergely Istvánné, hisz büntetlenül leverhetők, bezúzhatók a kövek, átírhatók a nevek, lebonthatók a kerítések, beköltözhetők a kripták. A gazdátlan, megváltatlan sírokat felveti a gaz.
Ezen a méltatlan helyzeten változtatott az a néhány közéleti személyiség, aki megalapította 1999-ben a Házsongárd Alapítványt. A működéshez szükséges keretet az Erdélyi Református Egyházkerület biztosította az induláskor. Az Alapítvány elnöke dr. Sipos Gábor főlevéltáros, ügyvezető elnök dr. Gaal György tanár, történész, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, igazgatója pedig Gergely Istvánné, Tőkés Erzsébet.
A Házsongárd Alapítvány célkitűzése értelmében, – magánszemélyek adományait, alapítványok támogatását felhasználva –, síremlékeket állít helyre, illetve gondozza azokat. E fontos munkához elnyerte a történelmi egyházak támogatását, valamint a kolozsvári nagy múltú magyar tannyelvű iskolák segítését.
Ezt az áldozatos munkát díjazta szintén tavaly a Dr. Vécsey Esther művészettörténész által alapított Hungaria Nostra Alapítvány kuratóriuma. A Házsongárd Alapítványnak juttatott 6,5 ezer dollár támogatás nagyméretű terv megvalósítását tette lehetővé. Ennek lényege – mutat rá az igazgató asszony, hogy a meglévő régi sírköveket biztonságos helyre szállíttassuk, ahol állagukat megőrizve kőtárszerűen tárolhatjuk. E kövek nagyrésze megváltatlan, hantja sincs, bármelyik nap megcsonkíthatják őket. A jelenlegi támogatás lehetővé teszi, hogy körülbelül 17 régi követ kiemelve jelenlegi helyéről az iktári Bethlen-kripta kertjébe szállíttasson az Alapítvány, s ott restaurálva megfelelő alapra kiállítsa őket. Így megmenthetünk pár korjellemző síremléket az utókor számára – mondja sétánk közben Gergely Istvánné.
Dr. Vécsey Esther művészettörténész 1991-ben jegyeztette be Budapesten a Hungaria Nostra Alapítványt. Célja: a műemlékek, építészeti örökségünk és kulturális hagyaték védelme, helyreállítása, megőrzése. Az Alapítvány évi 10 000 USD értékű összeget oszt ki a pályázók között.
A „Magyar Örökség díjas” Házsongárdi temető a „magyar örökség” része. „Neve, fogalma, immár a kultúrtáj része, darabja egy kultúra jól ismert, tisztelettel övezett tudományát jelenti” – vélekedik a híres temetőről Lászlóffy Aladár író, aki szerint „Tört köveken és porladó kereszteken mi is a magyar és egyetemes művelődéstörténet nagy alakjainak neveit keressük, emléküket idézzük. A kolozsvári hegyoldal évszázados temetkezőhelye a Házsongárd, mint minden ősi temető, nem csak az elmúlás színhelye, hanem a kultúra gyüjtőhelye, több, mint négy évszázad történelemkönyve is. A Házsongárd a jeltelen elmúlás dacos cáfolata, szellemi öröksége nem csupán Erdély múltjának sugárzó emlékműve. Lászlóffy szerint: „A Házsongárdban még együtt van múltunknak a Teremtő kezeügyébe rendezett pora. Nemegyszer bányászhattunk elő belőle tartásunkhoz mentő megoldásokat. Az életnél is szentebb és súlyosabb megtartó emlékezet bármikor előkerülhet belőle általad Uram! Csak megmaradjon!”
A Házsongárd alapítvány kettős célt valósít meg – meséli tovább Tőkés Erzsébet. Egyrészt az iskolás és egyetemista ifjúság segítségével számba vesszük és folyamatosan gondozzuk a híres elődök nyughelyeit, az elhanyagolt, elhagyott, de a magyar történelem és művelődés szempontjából fontos színhelyeket, másrészt magánszemélyek, alapítványok támogatásával javítjuk, helyreállítjuk a kiemelten fontos síremlékeket, a veszélyeztetett műemlék–sírokat.
A kuratórium határozata értelmében mindazok, akik legalább 50 euro értékkel, vagy szellemi-fizikai munkával, ügyintézéssel segítik az Alapítvány munkáját: pártoló tagok lehetnek, akik pedig legalább 100 eurós adományt tesznek, tiszteleti tagságra jogosultak.
A Házsongárdi temetőben nyugszik többek között Szenczi Molnár Albert prédikátor, nyelvtudós, Apáczai Csere János filozófus, nyelvművelő, Tótfalusi Kis Miklós nyomdász, könyvművész, Jósika Miklós író, politikus, Kós Károly építész, író, Dsida Jenő, Reményik Sándor és Szilágyi Domokos költők.

Szervátiusz kiállítás a Szent Mihály katolikus plébánia udvarán

Aki Kolozsvár főterén sétál, s áhítattal tekint a magyarok által Funar ideje alatt is féltve őrzött Mátyás szoborra, majd imádkozó lélekkel belép a Szent Mihály templomba, nem is sejti: néhány száz méterrel odébb egy kapubejáró udvarán micsoda kincsre talál. Hiába keresem az eligazító táblát: egyik legkiválóbb szobrász-párosunk tárlatáról: Szervátiusz Jenő és fia, Tibor alkotásait nem hirdeti az utcán semmiféle tábla. Így hát marad a szájhagyomány, az ismerősök útmutatása: itt és itt bemész az udvarra és ott találod Szervatiuszék alkotásait.
Magyar barátaim segítségével rátaláltam a kincsre. Kitárult előttem a kert titka: mint rejtett (és rejtegetett) kincs a tenger mélyén. Vajon Kolozsvár új polgármestere, Emil Boc megköveteli ezt a „titkolózást” a magyaroktól? Nem lehetne egy nagy táblát kitenni a kapubejáró elé: Az udvarban láthatók a két Szervátiusz szobrai. Ehelyett, mint féltve őrzött kincsre ösztönösen bukkanok rá, s az udvaron belül döbbenhetek rá: az 1976 óta Budapesten élő Szervátiusz Tibor 1996-ban adományozta az 1983-ban elhunyt Szervátiusz Jenő szoborgyüjteményét és saját pályája kolozsvári korszakának néhány főművét a Kolozsvári Szent Mihály Egyházközségnek, melynek gazdája Dr. Czirják Árpád érseki helynök, akinek személyes irányításával alakították ki a plébánia-épület belső udvari traktusában a Szervátiusz múzeum európai rangú kiállítótermét.
Banner Zoltán művészettörténész éles pontossággal mutat rá: „Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor, apa és fia emblematikus összeforrottsága a kolozsvári Szervátiusz Múzeum címerében – olyan szobrászati lelemény, amely csak több évszázados, folyamatos, mélyen gyökerező művészeti kultúra gyümölcseként születhet. Erdély művészete – ilyen foglalat, s benne Kolozsvár különleges ragyogású ékkő.” Ne menjünk hát úgy el az egykor „kincses Kolozsvárról”, hogy nem tekintjük meg a Szervátiusz Múzeumot. Kincs, mely a magyar kultúra része.
A Házsongárd Alapítvány az alábbi számlaszámon támogatható:
Szent László Alapítvány – Házsongárd
10404072–40760131