<?xml version="1.0" encoding="iso-8859-1"?>
<rss version="2.0">
	<channel>
	<pubDate>Sun, 2 oct.l 2005 03:06:56 +0300</pubDate>
	<docs>http://blogs.law.harvard.edu/tech/rss</docs>
	<generator>RSSeditor v0.9.50 (http://www.rss-info.com)</generator>
  <title>Európai Idő</title> 
  <description>Európai Idő - független nemzeti hírmagazin</description> 
  <link>http://www.e-ido.com/</link> 
  <language>hu-HU</language> 
  <copyright>horvath@www.e-ido.com</copyright> 
  <pubDate>09 Jul 2005</pubDate> 
  <lastBuildDate>09 Jul 2005</lastBuildDate> 
  <generator>EI</generator> 
  <ttl>20</ttl> 
- <image><title>www.e-ido.com</title><url>http://www.e-ido.com/europai2.gif</url> 
  <link>http://www.e-ido.com/</link></image>
- <item>
  <title>Horváth Alpár: Szemükben a lármafák fényével… - Jó emberek – siklódi atyafiak</title> 
  <description>Van egy arany szegelete a Földnek, egy különös-csodálatos hely, melyhez fogható valószínuleg sehol a nagy (és állítólag végtelen) világegyetemben nincs: Siklód.
Gyermekkoromban - ahogy nyiladozó elmém szüleim szellemi emlőjén szívta magába az életadó erőt - valahogy úgy vonult be értékként elraktározott tudásvagyonom kincsei közé, mint az a hely, ahol minden bizonnyal a bibliai paradicsom volt. Ahonnan aztán – okkal és joggal – az ismert módon kiebrudaltattunk, de ahol mi, székelymagyarok – a székely ember meghátrálást, értelmi akadályt és lehetetlent nem ismerő furfangja folytán – végül mégis birtokon belül kerültünk...
Igen ám, de arról még tán a Biblia sem ismer példázatot, amire itt a Gonosz erői képesek voltak: a hitleri és sztálini spanyolviaszon iskolázott román nemzetiszocialista (náci) ábrázatú kommunizmus úgy vonult be teljes gépezetével ebbe a törékeny paradicsomba, amely annakidején még a tatárdúlás után is szárba szökkent és virágba tudott borulni, mint az elefánt a porcelánüzletbe. Azt vette el, ami a siklódi ember egyetlen kincse volt: a földet. S ez a paradicsomi szegelet, ahol 1891-ben 1398 és 1956-ban 1578 magyar élt, 1992-re majd negyedére, 492 lélekre sorvadt! Pedig ez a föld nem is volt zsíros! Épp csak életet adott... De a rablók tudták, hogy a székelymagyart így lehet térdre kényszeríteni: az életadótól kell megfosztani. Aztán... már magától is elsorvad, mert ha fölszedi gyökereit és rendezetlen sorokban, menekülésszeruen útra kel – a négy égtáj irányába, ott már a viszonylagos, vélt jólét is elbánik vele: hozott gyökerei elszáradnak, s egy-két röpke évtized alatt lombkoronája is más nyelv zenéje és más lélek ritmusa szerint zizeg a sors szellőiben, avagy másként zúg múlttalanná tett sorsa viharaiban...</description> 
  <link>http://www.e-ido.com/EI200520-01.htm</link> 
  <author>europai_ido@www.e-ido.com</author> 
  <pubDate>2 Oct 2005 15:33:53 GMT</pubDate> 
  <source url="http://www.e-ido.com/FRISS.htm">Európai Idő</source> 
  </item>
- <item>
  <title>Csiby Károly: Új nemességet! (LEVELEK AZ ERDON TÚLRÓL), Avagy: Magyarországot (de először Székelyföldet) meg kell menteni</title> 
  <description>A hírek jönnek-jönnek, mondhatni „dübörögnek”, ahogy Gyurcsányi elvtárs szerint a szerény birtokán, Gyurcsányiában muködő gazdaság. 
Diadalmasan szerteharsogták, hogy – a liberalizmus nagyobb dicsőségére! – a kipusztulásra ítéltetett maradék Magyarországon végre törvényesen bevezetik az ún. „abortusztablettát”. Amely „humánusabb”, mint a méhkaparás. „Csak” spontán vetélést idéz elő. Bagatell! És ezt az új magyarirtó terméket még van pofájuk „gyógyszerként” emlegetni! Mit gyógyít?...
Hír jön arról is, hogy a Jahvéjától kapott hosszú élete végén, 96 éves korában, álmában szépen elszenderült Simon Wiesenthal, az agg „nácivadász”. (Felmerülő kérdések: Mi az, hogy „náci”? Mi az, hogy „háborús bunös”? És közéjük miért csak a Wiesenthal-félék által meghatározottak tartoznak? Ben Gurion és mások, például a Drezdát napalmmal lebombázó „muvelt nyugati” Liberátorok rágógumizó pilótái miért nem? És miért nincsenek például a Világbank, George Soros és más világszervezetek által támogatott „kommunistavadászok”?)</description> 
  <link>http://www.e-ido.com/EI200520-02.htm</link> 
  <author>europai_ido@www.e-ido.com</author> 
  <pubDate>2 Oct 2005 10:50:56 GMT</pubDate> 
  <source url="http://www.e-ido.com/FRISS.htm">Európai Idő</source> 
  </item>
- <item>
  <title>Csíki Sándor: Tőkést támadók elszólásai</title> 
  <description>Az utóbbi időben Erdélyben többen is fricskázgatják az írott magyar sajtón keresztül Tőkés Lászlót, Temesvár egykori hősét. 
Főleg a balliberális pennaforgatók jeleskednek ebben. De modern egypártrendszerünk jól megtámogatott, szinte valamennyi prosti-lapírója kiveszi ebből a fröcskölődésből a részét. Lehet, ily módon akarják meghálálni azt, hogy a - tiszteletbeli elnöki funkciót megszüntető - romániai magyar párt tenyeréből ehetnek.
Az egész ügyet el lehetne intézni azzal a régi mondással, hogy: ne törődjünk azokkal, akik övön alul ütnek. Mert hiszen azok úgyse érnek magasabbra.
Mégis érdemes elidőzni a jelenségnél. Mert ezek a derék bokszolók lehet, hogy nem is annyira rosszindulatúak. Csak bárgyú mód el-elszólják magukat. A hanyag elszólások egy régi - kommunista időből ránk maradt - viccet juttatnak az eszembe. 
Az történt ugyanis az átkos "érában", hogy egy szép nap a zöldségfélék elhatározták: belépnek ők is a veres-csillagos kommunista pártba. Aztán meg is jelentek testületileg a pártgyulésen. Elsőnek a paradicsom adta elő belépési szándékát. Mivel csodaszép piros színe volt, őt az elvtársak egyből maguk közé engedték.</description> 
  <link>http://www.e-ido.com/EI200520-03.htm</link> 
  <author>europai_ido@www.e-ido.com</author> 
  <pubDate>2 Oct 2005 14:26:30 GMT</pubDate> 
  <source url="http://www.e-ido.com/FRISS.htm">Európai Idő</source> 
  </item>
- <item>
  <title>Csíki Sándor: Kisebbségi komplexusban szenvedő tábla-bajnokok</title> 
  <description>A minket ellepő tábla-bajnokok erőst beindultak. A vándormadarak ősszel melegebb éghajlatra indulnak. A kakukkfióka tábla-bajnokok azonban itt maradnak.
És nemcsak maradnak, hanem kegyetlenül szenvednek is közben. De nem a hidegtől. Makacs kisebbségi komplexus kínozza őket. Kínos tábla-fóbiájuk lett.
Újabban már az égbekiáltó hazugságok se nyugtatják meg igazán őket. Pedig annyira átírták már ittlétünk múltját, hogy igazán hátradőlhetnének a fotelben. De őket a jelen-fóbia is boldogtalanná teszi. Megnyugtatásukra figyelmükbe ajánlanék egy könyvet.
Francia nyelvu lexikont kapott nemrég középiskolám. A belgiumi testvértelepülésünk segélyszervezetétől. Rendesen kisegítettek megint bennünket, a Trianonban is jelesre vizsgázó francia "testvérek". Azt írják e nagykönyvükben, hogy Transylvanie: province roumaine. Azaz: Erdély: román tartomány. Ennyi és semmi több. Egy árva szó nincs benne arról, hogy 1918 előtt azért nem egy holdbéli táj volt Erdély. Itt népek éltek. S leszámítva a hírhedt, "Vitéz" Mihály vajda-féle kisiklást, ez a föld ezer évig minden volt, csak román tartomány nem. </description> 
  <link>http://www.e-ido.com/EI200520-04.htm</link> 
  <author>europai_ido@www.e-ido.com</author> 
  <pubDate>2 Oct 2005 10:52:00 GMT</pubDate> 
  <source url="http://www.e-ido.com/FRISS.htm">Európai Idő</source> 
  </item>
- <item>
  <title>Frigyesy Ágnes: „Kedves Zitácska!” „Drága Albert” – Wass Albert író és Szeleczky Zita színmuvész levelezése – 1. rész (Töredékek)</title> 
  <description>Szeleczky Zita színművész és Wass Albert író a magyar ügyek két kiváló emigrációba kényszerült képviselője. Nem véletlenül folytattak egymással levelezést. A levelek személyes jellegéből kitűnik: mennyire hasonlóképp látták a világot. Mindketten küzdöttek a magyarság felemelkedésért, más-más eszközökkel. 
A Szeleczky hagyaték-őrzőjének tudomása szerint az első levelet 1968. március 7-én írta Wass Albert Szeleczky Olgának, Zita nővérének. Az író levele végén köszönti Zitát. Közérdekű sorai ma is érvényesek: „Tévedés azonban azt gondolnia, hogy aki kitart magyarsága mellett, azt mindenki elhagyja. Nem mindenki. Először is vagyunk már néhányan, ha szétszórtan is, de szellemileg csoportba verődve, akik nem hagyjuk cserben sem egymást, sem a magyar ügyet. Másodszor pedig, ami a legfontosabb: az Úristen sem hagy el, hanem mellettünk van.” Az első levelet Wass Albert az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh levélpapírján küldte Floridából.</description> 
  <link>http://www.e-ido.com/EI200520-05.htm</link> 
  <author>europai_ido@www.e-ido.com</author> 
  <pubDate>2 Oct 2005 07:56:13 GMT</pubDate> 
  <source url="http://www.e-ido.com/FRISS.htm">Európai Idő</source> 
  </item>
- <item>
  <title>Frigyesy Ágnes: Ki a magyar?</title> 
  <description>Ki a magyar? – tette fel a ma is aktuális kérdést Illyés Gyula 1939-ben. Majd Szigethy Gábor muvészettörténész a nyocvanas évek végén elindította Gondolkodó magyarok címu sorozatát a Magvető Kiadónál, kis könyvecskében közölve nagy írónk, költőnk erről szóló gondolatait. Szigethy a kérdés feltevéséről így vélekedik: Nem a kérdés elhibázott vagy felesleges. A hazug válaszok vastag rozsdája rámerevedett gondolkodásunkra: a sokféle rozsdát kellene magunkról levakarni.
Illyés Gyula szórakoztatásból felidézi, milyennek látott bennünket egy jámbor német püspök: Freisingeni Ottó az 1100-as években. „Külsejük marcóna – írja rólunk –, szemük beesett, termetük alacsony, viseletük vad, nyelvük pedig barbár, úgyhogy a sorsot kell vádolni, vagy isteni türelmet kell csodálni, mely e szörnyetegeknek ilyen pompás ország birtokbavételét megengedte.” 
Illyés megállapítja: Nem nagyon tetszettünk neki. Majd hozzáteszi: A tudomány nem a szelíd lelkészt igazolta. Az Árpád-kori vitézek kiásott csontváza között van jócskán szálfatermetu is, a leírások szerint az egész Árpád-család magas volt. 
Illyés Gyula véleménye szerint: Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. Megemlíti Petőfi Sándort, akinek apját Petrovicsnak hívták, mégis a nagy magyarok között tartjuk számon. Vallja: Egy-egy népet nem a testi hasonlóság, hanem a közös múlt, a hasonló gond, az egy haza levegője egyesít s választ el egy más múltú és más jelenu néptől.
Nagy írónk megállapítja: Minden egészséges nép fejlődik. Nő, mint a fa, azzal a különbséggel, hogy a nép valóban az égig akar nőni, az igazi nemzet nem ismeri a halált, magát örök életunek érzi. Ez a szép benne, ez a vigasztaló a halandó ember számára, ezért érdemes nemzetbe tartozni.</description> 
  <link>http://www.e-ido.com/EI200520-06.htm</link> 
  <author>europai_ido@www.e-ido.com</author> 
  <pubDate>2 Oct 2005 14:27:13 GMT</pubDate> 
  <source url="http://www.e-ido.com/FRISS.htm">Európai Idő</source> 
  </item>
- <item>
  <title>Csíki Sándor: "Honfoglalók" forgácsolják Székelyföldet</title> 
  <description>A történelmi Székelyföld egyre inkább hasonlít egy bekerítetlen, elárverezett kollektív gazdaság gazdátlan udvarára. Amelynek - ráadásul - szimbolikus nagykapuja tárva-nyitva áll mostanság egyfolytában. Hogy lesz ebből székely autonómia?
S vajon marad-e még valami ebből a kicsi Tündérországból, ha ilyen irányba haladnak a dolgok? Hiszen addig bitorolják, hígítják, keverik, lopják, hogy a végén nem lesz amit bekeríteni. A területi autonómiához előbb-utóbb nem lesz elég őslakos, helyi anyagi forrás és székely virtus. Hallottam, hogy régebben a rendtartó székely falvakban nem állíthatott bárki, jövevény székelykaput. Így tudtak tisztán megmaradni!
Az RMDSZ hinta-politikusai tavaly, a választási kampány hevében Háromszék déli határába kiraktak egy Székelyföld feliratú jelzőtáblát. Aztán megnyerték a választást, és elhallgattak, mint valami a fuben. Székelyföld területi elhatárolása, függetlensége számukra csak akkor, abban a helyzetben volt érdekes.
Most bent vannak újra, és köszönik szépen. Képviselői fizetéseiket majdnem a legelső gyulésen hirtelen megemelték a biztonság kedvéért. Aztán hátradőltek visszaszerzett székeikben. Vagy mégse?</description> 
  <link>http://www.e-ido.com/EI200520-07.htm</link> 
  <author>europai_ido@www.e-ido.com</author> 
  <pubDate>2 Oct 2005 10:52:00 GMT</pubDate> 
  <source url="http://www.e-ido.com/FRISS.htm">Európai Idő</source> 
  </item>
  - <item>
  <title>Gyímesi Szilárd: Lina és Minya jelenetei</title> 
  <description>– rovat: GÖRBE TÜKÖR (katasztrofális politika, bun, sztárok stb.) – 
1. Hiányos szekusdosszié
2. Országos Operatív Árvíz-Munkacsoport
3. Párbeszéd egy forradalmár-igazolványért
Helyszín: MHelyszín: Marosvásárhely, Tudor-negyed. A konyhák ablakain kormos kürtőcsövek kandikálnak kifelé szerteszét. Csatornaszagú, firkált falú lépcsőház. A vaskorlát bizonytalanul inog. A "blokklakás" ajtaja egy meghatározhatatlan színu, vásott préseltlemez. Szemmagaságban kézzel valaki hanyagul ráfirkantotta: Tulipányos Minya és Lina, tagdíjbeszedők.
Átható vécészag lengi be az egész lakást. A folyóson kitaposott lábbelik hevernek egymás hegyén-hátán. A nagyszoba közepén egy kicsi asztalon hatalmas tévékészülék tesped. A román állami adót nézi két elhanyagolt külseju ember. Mindketten túl vannak már az ötvenen. A szoba falaira rajzszeggel feltuzött választási plakátok: Jó úton Európába!, Együtt az autónómiáért!, Kiszabadítottuk! A tévé maximális hangerővel üzemel a félhomályba burkolózó "szentélyben". A házaspár szinte ordítva beszélget egymással.</description> 
  <link>http://www.e-ido.com/EI200520-08.htm</link> 
  <author>europai_ido@www.e-ido.com</author> 
  <pubDate>2 Oct 2005 10:52:00 GMT</pubDate> 
  <source url="http://www.e-ido.com/FRISS.htm">Európai Idő</source> 
  </item>
  - <item>
  <title>Európai Idő Kiadó: MEGJELENT... </title> 
  <description>• Havi Magyar Kalendárium 
Kapható: lapterjesztőinknél
Ára: 3 lej illetve: 30 000 régi lej 
(A kiadó postacíme: Európai Idő Kiadó, 520085 Sf.Gheorghe, Daliei 2., bl.44/C/1.)..
• Európai Idő SKANDI 
Kapható: lapterjesztőinknél
Ára: 1,5 lej illetve: 15 000 régi lej 
(A kiadó postacíme: Európai Idő Kiadó, 520085 Sf.Gheorghe, Daliei 2., bl.44/C/1.)..</description> 
  <link>http://www.e-ido.com/EI200520-09.htm</link> 
  <author>europai_ido@www.e-ido.com</author> 
  <pubDate>2 Oct 2005 10:52:00 GMT</pubDate> 
  <source url="http://www.e-ido.com/FRISS.htm">Európai Idő</source> 
  </item>
  </channel>
  </rss>