.gif){kind=small}
| |
|
CSÍKI SÁNDOR |
|
| III. Csíki Sándor vagyok (azért harmadik, mert nagyapámat, édesapámat és nagyfiamat szintén erre a névre keresztelték valamikor Nyárád-menti, református családtagjaink és lelkészeink). Baczka-Madarason születtem 1958-ban, postás szülők középső (második) gyermekeként. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Középiskolában érettségiztem, ugyanebben a városban végeztem el a Testnevelési Főiskolát majd Bukarestben a Testnevelési Akadémiát, így testnevelő tanár lettem. Tanítottam Bukovinában, Székelyföldön, Partiumban, majd a Nyárádszeredai Középiskola tanáraként . A Pro Familia Egyesület vezetője és két nemzetközi családszervezet alapítója és munkatársa lettem. Független városi tanácsos és a kulturális-oktatási szakbizottság tagja (pillanatnyilag elnöke) vagyok. A Bekecsalja időszaki kiadvány egyik szerkesztőjeként működöm, de sok hazai lapban közöltem. Jelentek meg írásaim az Erdélyi Naplóban, az Európai Időben, a Polgári Életben és a Népújságban. Sok írásom jelent meg magyarországi lapokban, de valójában az internetes újságírás fedezett fel. Számtalan jegyzetem jelent meg a Góbévilág, az Erdély Ma és a Jobbik Net honlapokon. 2002-ben jelent meg első könyvem, amely publicisztikai írásaimat adja közre Nem elfogyni címmel. Családi témájú írásaimat összefogó könyvemet Székesfehérváron adták ki anyaországi támogatással. Könyvem címe egyúttal életem és munkásságom tematikáját jelzi és "ars poetikáját" jelenti. Szeretném, ha írásaimmal, egész értelmiségi létemmel egy akadályt gördíthetnék fogyásunk utjába. Hiszem és vallom, hogy nekünk nem szabad elfogyni, nem lehet erről a szép hazáról lemondani. Székely származásom, értelmiségi felelősségem kötelez: megmaradás-harcra predesztinál. Úgy kell élnünk, dolgoznunk, alkotnunk itt ezen a földön, hogy Erdélyt megtartsuk magunkat. Székelyföld önállósága lehetne az a közeg, amelyben szeretnék végre élni, dolgozni és írni. Szépirodalmi indíttatású Családi Krónikám írása folyamatban van, de a jegyzetírás a kedvelt műfajom. |
 |