Az Európai Idő honlapja
Az Európai Idő honlapja
 Az Európai Idő honlapja

 

 

Korábbi lapszámok kiemelt anyagai: 2005/22

 
Az Európai Ido független nemzeti hírmagazin
2005/22-es lapszám — 2005. október 29.– november 11.

Az Európai Ido 2005 okt. 24. és 28. között piacra került 2005/22-es lapszámából

  

Fontosabb anyagok:
* Való” vagy “valószerű”? - avagy: az átmentett kommunista hatalom forgatókönyve
Józsa Péter Pál (Pannon Front 49.): Csőbehúzás
* Szentmihályi Szabó Péter: Régen itt volt Magyarország
* »Ha nem vagy „csak statisztikai“ magyar,...
* "Kéri a lelkipásztorokat, hogy legyenek népünk élő lelkiismerete!...”
* Csiby Károly: - LEVELEK AZ ERDŐN TÚLRÓL - Legyen úgy, mint régen volt! – 1. -- Avagy: Magyarországot (de először Székelyföldet) meg kell menteni
* Olvasói levél a Közös Ülésről (levél barátaimnak)
Krasznai Zoltán: A Gyurmány-kormány közös ült
* Csíki Sándor: Mi a magyar?
* Csiby Károly: CSERMANEK KÍSÉRTETE…
* Csíki Sándor: Őseink feltámadnak gyermekeinkben
* - yk görbe tükre -: • KUTYÁBÓL SZALONNA • A SINGER VARRÓGÉP SERÉNYEN KATTOG • GYOMOR KELL HOZZÁ • MEGLEPŐ RÁDIÓREKLÁM (A Kossuth Rádió lottóreklámjának mintájára) • TUDÓSFÓRUM?
* Gyímesi Szilárd: A szeretet hegyeket képes megmozgatni! (Az RMDSZ-elnök "szuper-nyílt" levele a néphez)
* Gyímesi Szilárd: A Tekergő-Transz az Unióba megy! (Zűrös jelenet utazókkal)
* MEGJELENT...• Havi magyar kalendárium (2005/11) • EI-Skandi (2005/11)

 

“Való” vagy “valószerű”? - avagy: az átmentett kommunista hatalom forgatókönyve
Józsa Péter Pál (Pannon Front 49.): Csőbehúzás
"Előre röhögünk fröcsögő eufóriátokon, hogy megint legyőztétek a kommunistákat. Örvendezzetek és termeljetek! Ez a dolgotok. Megengedjük nektek, hogy nemzetiszínű zászlókat lengessetek elborult aggyal ujjongva, felvonulhattok csőstül, éltethetitek vezéreteket. Volt kitől tanulnotok az ötvenes évekből, csak minket tudtok már imitálni. Egy feltételünk azért van: termelni, termelni és termelni!"
>> A teljes írás

Szentmihályi Szabó Péter: Régen itt volt Magyarország
Álmomban bármerre mentem,
rosszarcú emberek ültek
s röhögtek a parlamentben.
Bizony, rajtunk röhögtek.
Figyeld, fiam, amíg teheted,
naponta szukül a szabadság,
s ró egyre kisebb köröket,
aztán bekerítik, levadásszák.
Figyeld, fiam, csörren a bilincs,
kéjesen lendül a gumibot,
lassan megindul a kék sorfal,
pajzsok mögül a rend vigyorog.
>> A teljes írás
  »Ha nem vagy „csak statisztikai“ magyar,...
...sose feledd:
• akik a múltadat, történelmedet vitatják,
• akik nemzeti jelképeidet gúnyolják,
• akik “magyarkodással” vádolnak,
az öntudatodat akarják elvenni – azért, hogy azután mindenedet elvehessék!«
>> A teljes írás

"Kéri a lelkipásztorokat, hogy legyenek népünk élő lelkiismerete!..."— Ravasz László 1956. november 1-i rádiószózata —
E lap hasábjain akkor is elmondtuk, s – a 2005. szept. 26.-i Fekete Hétfő ismeretében, valamint az RMDSZ-nek autonómiaügyben egyébként is tanúsított sajátkondérra (a meglévő bukaresti és a remélt brüsszeli!) koncentráló nemzetáruló taktikázgatása ismeretében ma néven nevezhetjük a tényt, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőit felelősség terheli abban, hogy a 2004-es választásokkor föltétel nélkül az RMDSZ igájába tanácsolták a híveiket, ahelyett, hogy – az általuk szempontként hangoztatott cél (a romániai magyarság parlamenti képviselete) érdekében – feltételül szabták volna a “Markó&Company”-nak a tárgyalóasztalhoz való ülést az ellenzék és az RMDSZ-nek be nem hódolt romániai magyar civil szervezetek valamint a történelmi egyházak képviselőivel!
Hogy a helyzetfelismerés bölcsességének hiánya mit jelent, álljon itt ellenpéldaként és mai tanulságként, a jelenben gyülekezeteiket lelkipásztoroló lelkészeknek Ravasz László redormátus püspök 1956 november elsején elhangzott rádióbeszéde! Adjon az Isten megvilágosodást annak, akinek van füle a hallásra, és van szeme a látásra! (A szerkesztő)
A magyar reformátusok szava
A magyar református egyház csodálattal és hódolattal adózik a nemzeti felkelés hőseinek: diákoknak, munkásoknak, katonáknak, férfiaknak és nőknek, akik erkölcsi felszabadulásunk győzelmét vérük hullásával kivívták.
Anyai fájdalmában siratja el a hősi halottakat: minden magyart, aki életét adta ebben a küzdelemben s vére árán még drágábbá tette mindnyájunk számára a magyar szabadságot. Csókot a sebekre, virágot a sírra! Minden sebre és minden sírra, de közöttük különösen fájót és különösen könnyest annak a két fiatal hittanhallgatónak, két református teológusnak sírjára, aki az Alma Mater kapujától párszáz méternyire hősi halált halt.
>> A teljes írás

Csiby Károly: - LEVELEK AZ ERDŐN TÚLRÓL - Legyen úgy, mint régen volt! – 1. -- Avagy: Magyarországot (de először Székelyföldet) meg kell menteni
A 2005/20-as lapszámba írt jegyzetemet ezzel a talán sok olvasó számára furcsának tűnő kijelentéssel fejeztem be: Az államot, a maradék és a leendő magyar államot nem ennek a vörös csürhének kellene vezetnie! Hanem a nemességnek, az igazi nemességnek.
És itt lehet, hogy sokan felkapják a fejüket: Miféle nemesség? Hol van az már?
Másoknak erről a „gonosz, népnyúzó arisztokraták” jutnak eszükbe, úgy, ahogy azt 50 év kommunista agymosása beléjük sulykolta. Vagy a „gyilkos magyar grófok”, amit a Csík vármegyébe önszántukból költözött és ott bőrükbe nem férő sovén román aktivisták kürtölnek szét, álságos emlékművet avatva Cegén, annak a talán legrégibb erdélyi nemesi családból származó gróf czegei Wass Albertnek a nemesi székhelyén, akihez nagyon kellene ágaskodniuk, hogy felérjenek.
Gyakran szokták idézni – sajnos általában nem odaillő szövegkörnyezetben, gúnyos éllel (hitvány pesti kabarékban) – „a nemesség kötelez” mondást, annak is inkább az „elegánsabb” francia változatát: „noblesse oblige”. 
>> A teljes írás

Olvasói levél a Közös Ülésről (levél barátaimnak)
Krasznai Zoltán: A Gyurmány-kormány közös ült
Az aktust a hazai média kormánypárti része "történelmi léptékű", "áttörés" és hasonló jelzőkkel illette. Az ellenzéki sajtó is beérte azzal, hogy médiaeseményként könyvelte el. A lényegről a magyarországi sajtó egy kukkot sem írt. Pedig a magyar miniszterelnök szereplése Bucuresti-ben olyan volt, mint egy vazallus hajlongása hűbérura előtt. Pópafia Tarisnya (Popescu-Tariceanu, román miniszterelnök)1 pedig valóságos hűbérúrként ereszkedhetett le nagy kegyesen a "hazafias, bátor és lendületes" gyurmányhoz. (Így - kis 'gy'-vel.) Ami nem lenne baj, ha ez utóbbi - ha ideiglenesen is - nem a Magyar Köztársaság miniszterelnöke címét viselné. Amit kapott, azt amúgy is (közös-ülés nélkül is!) meg kellett volna, hogy adják a románok, mert az EU-tagság célegyenesében legalábbis nem illik belerondítani az európai normák minimumába, bár azzal, hogy a Bolyai Egyetem restituálása szóba sem kerülhetett, a belerondítás aktusa mégis megtörtént. Arról már nem is beszélek, hogy bátor gyurmányunk szóba sem merte hozni az erdélyi magyar, s ezen belül a székely területi autonómia kérdését. Mit kellett volna tennie egy igazi magyar miniszterelnöknek, ha már az a degenerált ötlete támad, hogy magyar-román közös-(kormány)ülést szorgalmaz ???
>> A teljes írás

Csíki Sándor: Mi a magyar?
Ezzel a címmel hallgattam értékes előadást nemrég Magyarhonban: Nagykovácsiban, a Budapest peremén fekvő festői településen. A Kárpát-medencei Családszervezetek és Családmozgalmak Szemináriumán.
Kárpát-medencei: magyar-határon belüli s magyar-határon kívüli családszervezeteink jeles képviselőinek komoly társaságában. Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyországból, Vajdaságból és Magyarországról érkező, igaz-magyar emberekkel körülvéve. Olyan nemzettársakkal tanakodva, akik magyarságukat nem magyarázgatják, hanem naponta vér-valóságosan megélik azt.
Kitűnően felkészült előadónk a magyar emberekre erőst jellemző vonások némelyikét konkrétan is felemlegette hallgatósága előtt. Szabadságszeretetünket vitathatatlanul előkelő helyre téve. Magyar 1956-unkat a világtörténelem egyik legbátrabb tettének nevezve. Dagadó kebellel hallgattam a szépen felépített, emelkedett gondolatmenetet.
>> A teljes írás

Csiby Károly: CSERMANEK KÍSÉRTETE…

… járja be Kelet-Európát – parafrazálhatnám a világrontó rabbigyerek, Marx Károly „Kommunista Kiáltványának” kezdő sorait.
Igen, a felvidéki tót cselédlány és munkaadója, a zsidó terménynagykereskedő zabigyerekeként 1912-ben Fiuméban világra jött Csermanek (később Kádár) János, az 1956 utáni példátlan tömeggyilkos szelleme kísért újra, kései utóda, Gyurcsányi gúnykormányfő személyében.
Október 20-án, röviddel az 1956-os forradalom évfordulója előtt, nagy csinnadrattával a román fővárosba érkezett a magyarországi kormány dicstelen küldöttsége, hogy részt vegyen a happening-szerű „közös magyar-román kormányülésen”. Aminek nyilvánvalóan csak protokoll-szerepe volt, demonstrálandó azt, hogy „minden nagyon szép, minden nagyon jó, és mindennel mindenki nagyon meg van elégedve”. Mert a piros pontokra igencsak szüksége van a legutóbb drámaian korruptnak minősített balkáni országnak, amelyik lázasan és mindenáron igyekszik a Kánaánnak meghirdetett Európai Unióba. Azazhogy a jelenlegi vezetői akarnak mindenáron zsíros brüsszeli képviselői és komisszári fizetéseket zsebrevágni, a kenőpénzek után, amelyek, ugye, nem csörgedeznek állandóan. Tudva tudják ugyan, hogy az EU fedőnevű Brüsszeli Bűnszövetkezet akkor is bekebelezné Romániát, ha Nigériánál is korruptabb és a még mindig kommunista Kubánál is kevésbé demokratikusabb lenne, mert a saját műanyag-mocsarában fuldokló „művelt nyugatnak” kell a még tiszta környezet, a tiszta (és sok) víz, no meg főleg a piac.
["Magyarország összetett és egyre mélyülő intézményes válságában, mostanra az elitválság vált a leginkább szembetűnővé.
A (...) Gyurcsány-meghallgatás alatt és nyomán vált nyilvánvalóvá az, hogy egy Gyurcsány kaliberű személyiség ilyen magasra emelkedhetett, az a mai MSZP bűne.
Hogy ez az MSZP kormányozhat, az a magyar baloldal bűne. Hogy ez a történelmi bűnökkel terhelt, és a rendszerváltozásban újabb bűnöket magára szedett baloldal ma kormányozhat, az a magyar társadalom bűne. Hogy a magyar társadalom ilyen helyzetben van, hogy Európa legtájékozatlanabb társadalma lett, hogy megszűnt a nemzeti és a társadalmi progresszió s a szolidaritás ismeretlen fogalom benne, az a magyar értelmiség és elitjének a bűne. A kormány és a miniszterelnök vesszőfutása megkezdődött: egyfelől nem takargatható tovább, hogy maga kezdeményezte az orbáncsurkázást Washingtonban, s azzal egy elképesztően ostoba és saját országára veszélyes politikus képét mutatta be. "
(Gondola hírösszefoglaló - 41.hét - 2005. október 16.)].
>> A teljes oldal
 

  Csíki Sándor: Őseink feltámadnak gyermekeinkben
Csonka családban élni: befele síró, fájdalmas keserűség. Ezt a kegyetlen érzést, hála a Fennvalónak, én soha, de soha nem érezhettem. Mert meg se tapasztaltam.
Családjukért sokat gyötrődő, egyszerű, de tisztességes szülők hajlékában láttam meg a napvilágot. A nótára kanyargó, (elég gyakran kiöntő) Nyárád melletti székely-magyar faluban: Baczka-Madarason. Épp abban a "dicsőséges" kollektivizáló időben, amikor a második világháborút alig kiheverő, erdélyi magyar világot a kommunizmus terjedő mételye rágcsálta. És kulákcsúfolókkal sorvasztotta.
Statisztikailag is fontos volt, hogy a világra jöttem. Hiszen azelőtt két világháború is megtizedelte Székelyföld, Erdély magyar ajkú férfi lakosságát. Kicsiny településem sok hősi halottat siratott a küzdelmek végeztével. Nem őseimen múlott, hogy mindkét világégés balul végződött magyar hazánk és erdélyi magyar népünk számára. Hiába folyt magyar vér, mindkét háború után Romániához csatolták szülőföldünket. Hogy az őseim egy addig még soha nem tapasztalt, hitvány, komisz román világra ébredjenek. Megcsonkult családjaikkal egyetemben. Számbelileg is jól megfogyatkozva.
Én szép családba, de akaratom ellenére is, már ebbe a kétszeresen is zsivány világba érkeztem. Elnyomóink két marokkal fogták torkainkat. A kommunista nyomulás és a román megszállás proletár markában nyöszörögve érkeztem. De reménykedve vártak, megörvendtek nekem. Mert családunkat vérveszteség érte, ezért fel kellett támadjunk épp születő gyermekeinkben. Remélem, ez a pótlás évszázadok múlva is meglesz.
Dacolni fogunk az idővel, akárcsak református cintermünk öreg fái, amelyeket 1849-ben ültetett az akkori református lelkész: Losontzi József. Annak tiszteletére, hogy a magyar hadsereg ostrommal bevette Buda várát. Ezek a három nagy háborút és sok rendszerváltást eltűrő fák, abban az évben fogantak, amikor a magyar nemzet költője elesett Segesvár mellett a csatatéren. Ezért Petőfi Sándor emlékét is őrzik kegyelettel. Akinek dicső nevét sok falumbeli hordozza azóta az elvénült időben..
>> A teljes oldal

- yk görbe tükre -: • KUTYÁBÓL SZALONNA • A SINGER VARRÓGÉP SERÉNYEN KATTOG • GYOMOR KELL HOZZÁ • MEGLEPŐ RÁDIÓREKLÁM (A Kossuth Rádió lottóreklámjának mintájára) • TUDÓSFÓRUM?)
KUTYÁBÓL SZALONNA
A SINGER VARRÓGÉP SERÉNYEN KATTOG
GYOMOR KELL HOZZÁ
MEGLEPŐ RÁDIÓREKLÁM (A Kossuth Rádió lottóreklámjának mintájára)
TUDÓSFÓRUM?.
>> A teljes oldal  

Gyímesi Szilárd: A szeretet hegyeket képes megmozgatni! (Az RMDSZ-elnök "szuper-nyílt" levele a néphez)
Testvéreim! Nagy örömmel tudatom veletek, hogy sikerült visszaszereznem a Bolyai Egyetemet! Tegnap nemcsak Kolozsvár, hanem Erdély egész magyarsága ünnepelt. A jó hangulatú ünnepen Tempfli püspök urat kértem fel, beszéljen vendégeinkhez.
Takács Csabáék megint csúcsra járatott formájukat hozták. Köszönet érte. Most már nemcsak a MIT fiataljai borultak keblünkre, hanem az EMI boldog ifjai is mivelünk együtt, kézen fogva járják a hórát a kolozsvári Avram Iancu szobornál.
Úgy érzem, hogy az, ahogyan az Operatív Tanács, az SZKT és a TEKT hozzáállt ehhez a megvalósításhoz, reményre ad okot. Ezzel a csapattal játék lesz kiharcolni mindazt, amit felvállaltunk: az autonómiát, az autópályát és az "auto-felszámolást". Egyetlen szomorúságunk az, hogy Verestóy Attilánkat epeömléssel korházba szállították, ezért nem lehet közöttünk. De imádkozunk érte. És az o lelkének tisztulásáért.
Ahogy Domokos Géza mondta, nincsenek kis és nagy lépések. Kizárólag kis lépések vannak. És azok is legtöbbször hátrafelé visznek. És nem kell nekünk semmit se tenni, hiszen a problémák legtöbbször maguktól megoldódnak. Nekünk csak szeretni kell mindent és mindenkit, és a szeretet majd megoldja a gondjainkat. S ha már valaki vagy valakik megoldották azt, amire mi nem voltunk képesek, hamar jelenjünk meg ott, ahol éppen el kell vágni a díszszalagot, el kell mondani a díszbeszédet és körül kell állni egy jól megrakott svédasztalt.
Hála Istennek az erdélyi magyarokban hatalmas szeretet-tartalék van felhalmozódva. Ok akkor is szeretni fognak minket, ha mi már mindent feladtunk és az itt élo magyar emberek összes álmát szertefoszlattuk. Mert Erdély magyarjaiból soha nem fogy ki a szeretet és a hálaadás érzése. S mindig imádkozni fognak érettünk és azért, hogy a mi lelkeink üdvösséget nyerjenek.
>> A teljes oldal  


Gyímesi Szilárd: A Tekergő-Transz az Unióba megy! (Zűrös jelenet utazókkal)
Helyszín: Az erdélyi magyar mezőváros elhanyagolt piacterén ócska autóbusz árválkodik. Az utasok hatalmas táskákkal érkeznek mindenfelőlről. A sofőr kétségbeesetten figyeli a csomagok óriás halmazát. Mérgesen ráncigálja a bajszát.
Sofőr: Na, jól nézünk ki. Már a fejem tetejére is pakolnak. Minek kell ennyi mindent vinni? Megeszik az idegeimet evvel a sok, felesleges csomaggal. Há` maga mit akar avval a törökbúza-szedő kosárral, jóasszony?
Öregasszony: Megültettem egy kotlót, lelkem, nem hagyhatom itthon. Az uram soha nem törődne vele. Alig várja, hogy kihúzzam a lábamat, rögtön odaül a tévé elé. Issza a jó hideg söröket és nézi a meccset reggeltől estig.
Sofőr: Még jó, hogy nem hozott kakast is, jóasszony. Hogy a tyúkja ne unatkozzék.
Öregasszony: Ó, van ott kakas elég, ne féljen! A múltkor még nekem is került egy. De mondtam neki, hogy ne mind kerülgessen! Mert ha az uram megtudja, megtép mind a kettőnket. Nagyon félt! Tudja jól, ilyen nőt, mint én, sehol se kap. Még az Unióban se.
Sofőr: Na, jól van, menjen jól hátra, nehogy szemet vessek magára vezetés közben! S nekimenjek valaminek. Úristen, maga eltévesztette a buszt! Én nem a marosvásárhelyi csütörtöki piacra megyek. Mit visz a flakonokban?
>> A teljes oldal  

 

---> TOVÁBBI LAPSZÁMOK --->
Az Európai Idő honlapja
 Az Európai Idő honlapja