Pályakezdet – 1974: országos irodalmi olimpia

Az országos első díjat és különdíjat hozó versben írt dolgozat:

 

SZERETNÉM, HA SZERETNÉNEK*

"Iskolás éveim alatt sok mindenbe belekezdtem: festettem, sportoltam (voltam első helyezett körzeti „premilitáris” céllövészeten, megyei második gerelyvetésben!), de végül az 1994-es országos magyar tantárgyolimpián elért országos első helyezésem és Ifjúmunkás-különdíjam döntötte el a sorsomat: én voltam az irodalmi olimpiák történetében az első, aki az adott témára értekező próza helyett helyben írt verssel nyert (az akkor „Szeretném, ha szeretnének” címmel született írásom mind a mai napig az egyik legsikerültebb írásom – azzal együtt, hogy lerí róla, hogy 17 évesen írtam!)! Akkor döbbentem rá, hogy ez a pálya, amelyet követnem kell (bár ezt megelőzően már hat-hét éve írtam verset, novellát, kisregényt, esszét – mindenfélét!)."
(Lásd még: Önéletrajz)

1974

 

SZERETNÉM, HA SZERETNÉNEK*

 

s lennék valakié, lennék valakié
senkié sem akarsz lenni ember
a magadé akarsz lenni ember
vért köpsz a világ arcába
és azt súgod, szeretlek, szeretlek
ordítasz a sion-hegy alatt
oltárra emeled saját magad
ez vagy te ez vagy te
sodoma és gomora alatt
te vagy a tűz te vagy
a kővé meredt hit
s mindebben álmodsz
egy új tegnapot egy új
várost egy új tüzet s
átúszol a holt-tavon
csibb-csubb magadon

a harangozót a tegnap
ledobták a toronyból
s reggel vörösen fölmászott a falra
húsz évig húzta a
város felett a három nagyharangot
utolsó kívánsága még napokig
ott lógott a levegőben
szeretném ha szeretnének
szeretném ha szeretnének
szeretném ha
szeretném

 

elment ember elment ember
szerette volna hogy szeressék meg
prométheusz-szíve volt
valóságot álmodott
s lehozta a tüzet a földre
a toronyból a vérével
a fal tövébe
s merevvé lett vörös ösztön

szeretném ha szeretnének
trubadurt játszom a town alatt
tutajost a mississippin
az induson szentállatot
imát költök önmagamon
imát költök önmagamon
az anyámat is ottan hagyom
s elhiszem hogy isten vagyok
elhisszük hogy isten vagyunk

én lettem volna galileo galilei
szpartakusz kolumbusz magellán
egy évre fáraó memphisben
s a színpadon
s lett volna tíz öreg olajfám
algírban s előkelő szalonom
párizsban vagy bécsben
legfennebb
tíz hold földem a faluvégen

s csak azért mert szerettem
volna hogy szeressenek
maradtam fáradt
alpinista valahol feleúton
a tizennyolcadik hegycsúcs
közelében egy-egész-nyolc-
tized-ezer-méter magasságban
ott ahol a sziklák sokáig
egymás mellett állnak
s mindenhol áll egy
fáradt alpinista
ki szeretné hogy szeressék meg

mert még sok van
fel a csúcsig
nem mindenkinek
de valakiknek egész bizonyos
s kár vesztegelni a fagyon
magas a mount-everest
magas a mount-everest
(über allen gipfeln is ruh…)

majd ha időm lesz
egy kicsit kibontakozom
s egy adott pillanatban
ha úgy állok egy kicsit hátranézek
most nincs időm
(…warte nur…)
nem jutottam túl a holtponton
s lassan magamat is túlfilozófálom
ez a baj ez a baj
szeretném ha szeretnének
s ha közben ottveszek
s ha közben ottveszek
helyembe majd mások állnak
ugyanilyen hiú vággyal
s lesz még sok
lidérces messze fény
lidérces messze fény
s ember ki mint délibáb az oltáron
egy mount-everestet megmásszon
(balde… ruhest du auch…)

 

 

*A sajtóban megjelent versszöveg (lásd: fotó) nem teljesen azonos a fentivel, de ez utóbbi a hiteles. A szövegeltérések jórészt a korabeli szerkesztő gyávaságából, másrészt pedig a szöveg megnemértéséből adódtak. Pl. "oltár" helyett "táj" jelent meg nyomtatásban...!